2015. július 27., hétfő

Hol aludjon a kutya?



Na most...nyilván ha egy malamutod vagy egy német juhászod van, akkor azzal nem alszol egy ágyban, viszont mi van azokkal az édes kis mütyörökkel, akiket halálra akarunk ölelni, vagy egy falatra bekapni?

Első körben arról említsünk szót, hogy miért ne aludjon velünk együtt a kutyánk:

Be kell vallanom, hogy régebben én is megszállott szerelmese voltam a kiskutyámnak, és éjjelenként összebújva aludtunk. (Szerencsére a barátom is kutyás, így nem zavarta.) Csakhogy ez rengeteg mindent üzen a kutyának, többek között azt, hogy velünk egy rangban áll, illetve azt is, hogy ő a falka vezér. Az a mi területünk, és ahol alszunk annak feltétlenül csak a miénknek kell lennie, mert mi sem fekszünk a kedvenc kosarába. Ez lehet, hogy nekünk, embereknek értelmetlennek és abszurdnak tűnik, de ha megpróbálunk a kutya fejével gondolkozni, akkor már mindjárt sokkal egyszerűbb.
Ő valahogy így látja a helyzetet: ,,Engedély nélkül bejöhetek a szobájukba, akkor ugrok fel az ágyra, amikor csak akarok, nem baj ha elterpeszkedek, és elveszem tőlük a helyet! Hát igen...nagy sípler lehetek, itt minden úgy van, ahogy én akarom!" Körülbelül egy ilyesmi játszódik le a fejükben, mi meg még nagy vonalúan odébb is húzódunk, hogy a kis dögi kényelmesen aludjon mellettünk. Meg kell érteni, hogy a kutya nem ember, ilyenkor nem érzi magát szeretettebbnek, vagy boldogabbnak, csak magasabb rangúnak a falkában. Fel kell magunkat értékelni, annyira, hogy nem alszunk egy helyen a beosztottjainkkal, mert mi vagyunk a vezérek, az a mi ,,fekhelyünk," és nem kívánjuk megosztani az állattal.

Ráadásul ez nagy hatással lehet a kutya viselkedésére is. Ha nincsenek lefektetve a szabályok, és nem vagyunk 100%-os falkavezérek, akkor rengeteg árthatunk azzal is, ha egy szobában alszunk. A jó vezér egyik legfontosabb ismérve, az az, hogy vigyáz a falkájának minden egyes beosztottjára. Ha mi vagyunk a beosztottak, akkor a kutyánk egész éjjel virraszt, és csak rövideket alszik, nehogy bármi bántódásunk is essék. Így vigyáz ránk, ő nem mer igazán mélyen és pihentetően aludni, mert minden áron jó falkavezér akar lenni. De a kutyák egy családban NEM jók és NEM is alkalmasak erre a szerepre, nekünk kell megmutatnunk, hogy vigyázunk rá, és megbízhat bennünk! De erről majd egy következő cikkben írni fogok.

Oké...a kutyánk egész éjjel virraszt, majd eljön a reggel. Mi semmit sem tapasztalunk abból, hogy milyen keményen ,,dolgozott," pihenés helyett, nekünk csak az tűnik fel, hogy raplis, ugatós, vad, hisztis és kezelhetetlen. Pont mint egy ember, aki már napok, hetek vagy hónapok óta csak órákat alszik, és kipihenetlen. Egy olyan kutyával nem tudunk együtt élni és dolgozni, aki ilyen. Mert teljesen jogosan fáradt. Nem lesz hajlandó játszani, gyakorolni az idomító feladatokat. Ezért célszerű az ajtónk elé elhelyezni neki a kosarát, fekhelyét vagy a kis házát, hogy érezze a közelséget, de ezzel együtt azt is, hogy nem lát minket, nem tud felügyelni bennünket. Így nem lesz ideges a védelmünk miatt, ne kérdezzétek, hogy miért, de ez tudósok által alátámasztott tény! Így nem fog késztetést érezni arra, hogy ránk vigyázzon, lesz ideje pihenni, ráadásul a területünkre sem tud bejönni, így lesz egy kis távolság köztünk és közte, ami valljuk be, egészséges és normális. Arról nem beszélve, hogy ez a kis távolság teszi a legjobbat mind a kutyának, mind a kapcsolatunknak. Ha nem vesszük le a falkavezérség súlyát a kedvencünkről, akkor egy idő után teljesen beleőrül a stresszbe, és abba, hogy nem tudja jól elvégezni a dolgát. Mert, mint már mondtam egy kis/nagy kutya nem képes mindentől megóvni az emberi családját. Az alvás az egyik legnagyobb és legfontosabb lépés afelé, hogy falkavezérek legyünk, és kivívjuk magunknak a jogos tiszteletet. Itt már sok minden eldől, és ha új kutya jön a családba, már kezdetektől fogva csináljunk mindent ezek szerint. Ha már rögtön az első naptól fogva így cselekszünk, a kutya ezt szokja meg, és nem okoz majd neki lelki törést.


Mint ahogy már mondtam kezdetben én is a szobámban altattam a Kókit, sőt az ágyamban, és ettől teljesen megőrült, elviselhetetlenné és kezelhetetlen vált. Csak akkor változtattam ezen, amikor először hívtam hozzá kutyapszichológust, de az az utáni műsor leírhatatlan volt.


Mindaddig velem egy szobában aludt, és mikor kitettem a folyosóra, közvetlenül az ajtóm elé, egész éjjel hisztériázott. Ez három hétig tartott. Nem bírtam tőle aludni! Kaparta az ajtót és közben megállás nélkül ugatott, máskor csak sírt. Alig tartott néha egy pár perces szünetet, és folytatta. Ha kezdettől fogva úgy csináltam volna, mint ahogy kellett volna, akkor nem kellett volna ezt elviselnem, és a kutyámat sem tettem volna ki ilyen stressznek. De akkor sajnos még ez nem tudtam...Éppen ezért fontos, hogy megpróbáljunk a kezdetektől fogva jól csinálni mindent.

Mostanra már a Kókusz is szépen alkalmazkodott az új körülményekhez, szívesen alszik a folyosón is, de mindkettőnknek időt és energiát spóroltunk volna, ha nem viszem be magunkhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Layout by Alessa Belikov